2018. április 5., csütörtök

Így lettem anyagilag (és más téren is) sikeresebb

Nemrég olvastam az egyik követett blog-on egy bejegyzést és a kapcsolódó kommenteket arról, hogy lehetünk anyagilag (is) sikeresebbek.

Ennek kapcsán átgondoltam, hogy a saját életemben sikeres vagyok-e, vagy sem. Végül arra jutottam, hogy sikeres vagyok, mert:

  • szerető családban élek, a napi összezörrenéseken túl nincs konfliktus :)
  • alapvetően az egészség is megvan, bár a kor már mintha kezdene látszódni...
  • szép helyen élünk, megfelelő infrastruktúrával, hitel nélkül
  • a család havi bevételei fedezik a kiadásokat, van lehetőség megtakarítani is, és közben egy, számunkra teljesen normális életszínvonalat tudunk biztosítani magunknak, amelyben megvan mindenünk, amelyre igényünk van (igaz, nincsenek luxus igényeink)
  • normális munkahelyen dolgozom, a főnökeim és a kollégáim is megbecsülnek, és én is őket, abszolút működik a közös munka és teljesen ismeretlen a "másik fúrása"
  • azt gondolom, hogy azon emberek többsége, akiket akár a magánéletben, akár a munkán keresztül megismertem, normális és korrekt embernek tart, legalábbis ezeket a visszajelzéseket kapom :)


No, de mit tettem én ezért? Jó kérdés, és nem is nagyon tudnék rá válaszolni, mert sok esetben tyúk-tojás kérdésről van szó (példa: azért tudok olyan ember lenni, amilyen, mert jó munkahelyem van, vagy azért lehet jó munkahelyen, mert olyan ember vagyok, amilyen?). Ezért csak úgy, abszolút véletlenszerű sorrendben, ahogy eszembe jutott, leírok pár dolgot, amiről azt gondolom, hogy hozzájárultak az én utamon ahhoz, hogy elérjek oda, ahol jelenleg vagyok:

  • rendszeres sport, legalább gyerek- és fiatalkorban: szerencsére szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy sportoljak kb. 8 éves koromtól kezdve suli mellett, és addig próbálkoztunk, amíg nem találtunk olyan sportágat, amit nagyon megszerettem. Nekem ez a kajakozás volt, 6 éven keresztül suli előtt és suli után edzésre jártam. Valószínűleg sokat segített abban, hogy a sulit is jobban bírtam, illetve a szervezetem kellően megedződött. Később volt még harcművészet, néptánc, súlyzós edzések, futás, úszás, egészen kb. 26 éves koromig legalább heti 4-5 alkalommal edzettem. Sajnos azóta visszaesett a dolog, és érzem is...
  • hitelesség: ha valamit megígérek, azt betartom. Ha esetleg nem sikerül és már látom, hogy nem fog, akkor jelzek róla annak, akinek megígértem. Ezt nagyon-nagyon fontosnak tartom, két okból is:
    • egyrészt viszonylag kevesen művelik (sajnos), ezért csak ezzel az egy dologgal nagyon "ki lehet emelkedni" a tömegből,
    • másrészt ha valaki hiteles, akkor tényleg bízni fognak benne, annak minden előnyével (és felelősségével) együtt
  • problémamegoldási hajlam: ha feladat van, akkor arra megoldást kell találni, és nem azon gondolkodni, hogy miért nem én, miért nem most és miért nem úgy. Nem tudom, mi kell hozzá, hogy ez ki tudjon alakulni (én sokat olvastam, ez biztosan segített), de ez is egy nagyon fontos tulajdonság.
    • kilépés a komfortzónából: az előzőhöz szorosan kapcsolódik. Olyan feladatunk van, amit még előtte nem csináltunk? Nem berezelni kell tőle, hanem utánamenni :)
  • prioritások kezelése: sajnos sokszor hajlamosak vagyunk a leggyorsabban és legkényelmesebben intézhető dolgokat intézni először, és a nehéz (és sokszor nagyon fontos) dolgokat halogatjuk. Aki ezt képes megfordítani, és először a valóban fontos feladatokkal végezni, az minden normális munkáltató számára kincset ér :)
  • gyermeki nyitottság, érdeklődés fenntartása: minden nap érjen úgy véget, hogy tanultunk aznap valami olyat (bármit, akármilyen témában), amit aznap reggel még nem tudtunk. Lehet ez családi dolog, munkával kapcsolatos, bármilyen hobbival kapcsolatos, a lényeg, hogy dolgoztassuk meg minden nap a kis buksinkat.
  • empátia, figyelmesség, odafigyelés a másikra: ugye nekünk is jól esik, ha valaki törődik velünk, figyelmes és észreveszi, ha valami, számára apró dologgal nekünk nagy segítséget tud adni (akár csak azzal, hogy figyelmesen meghallgat bennünket)? Legyünk mi is ilyenek a számunkra fontos emberek számára, de akár bármilyen hétköznapi helyzetben is lehetünk figyelmesek. 
Van még persze egy csomó dolog biztosan, de a fentieket érzem talán a legfontosabbnak. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése